Olvassuk el 2Móz 12:1-20 szakaszát! Milyen határozott utasításokat adott Isten Mózesnek és Áronnak, mielőtt Izrael kivonult Egyiptomból?

Az ember azt gondolhatná, hogy Isten azt fogja elmondani Mózesnek és Áronnak, hogyan szervezzék meg az indulást Egyiptomból, vagyis milyen előkészületeket tegyenek a meneküléshez, főleg az idősekre, a kisgyermekes anyákra, az állatokra stb. vonatkozóan. Ám meglepő módon az isteni utasítás azt írta elő, hogyan ünnepeljék meg a páskát. Más szóval, a figyelem központjába az Úr imádata került, aki megváltani készült őket, az összes többi dologra pedig majd sor kerül a maga idejében.

Minden családnak el kellett készíteni egy bárányt úgy, hogy semmi ne vesszen kárba. Mindenkinek meg kellett ennie a maga részét, és ha a család nem tudott egy egész állatot elfogyasztani, egy másik családdal kellett összefogniuk.

Olvassuk el 2Móz 12:13-14 verseit! Mit készült az Úr tenni népéért az utolsó csapás idején? Mit szimbolizált ez?

A kivonulást minden évben meg kellett ünnepelni, nem egyszerűen a múltbeli esemény emlékére, amit Isten az atyáikért vitt végbe, hanem a kortárs nemzedék számára is érthetővé téve, Isten felszabadító tettét közelhozva. Friss tapasztalatként kellett ezt megélnie minden generációnak.

A 12. és a 13. vers magyarázza el a páska jelentését: az isteni pusztító ítélet "elmegy az izraeliták mellett", erről kellett megemlékezniük. A pusztítás "elment az izraeliták házai mellett", ahol az ajtófélfákat megjelölték bárányvérrel, ez volt az élet és a szabadulás jele. A húsvét héber neve pészah, és abból az igéből származik, aminek jelentése: "elmegy mellette".

A páska megünneplésének arra a hatalmas és kegyelmes tettre kellett minden izraelitát emlékeztetnie, amit Isten végbevitt a népért. Ez az emlékünnep erősítette nemzeti identitásukat és vallási meggyőződésük pecsétjeként szolgált.

Miért olyan fontos mindig emlékezetünkben tartani a sok jót, amit Isten értünk tett a múltban, valamint bízni abban, hogy a jövőben is így tesz?