Ámósz próféta kijelenti: "semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak" (Ám 3:7), és Mózes próféta által kinyilatkoztatta a fáraónak, hogy mi következik. Az uralkodó a legkomolyabb figyelmeztetést kapta. Igazságos ítélet történik a gőg, a kizsákmányolás, az erőszak és a bálványimádás felett, mert ezek idézték elő az Egyiptomra szakadó bajokat.

Olvassuk el 2Móz 11:1-10 szakaszát! Milyen figyelmeztetést adott Isten az ítélet végrehajtása előtt?

Isten háromnapi sötétséget borított Egyiptomra (2Móz 10:22-23), hogy elgondolkozzanak a történteken és azok jelentőségén. Azután még egy figyelmeztetést küldött, kaptak egy utolsó lehetőséget, hogy helyesen cselekedjenek. 2Móz 11:8 versében azonban az áll, hogy Mózes "nagy haraggal távozott a fáraótól" (ÚRK). Miért távozott Mózes haraggal? Valószínűleg azért, mert tudta, hogy a tragédia, a tizedik csapás rengeteg ártatlan embert fog sújtani, csakis a fáraó makacs szíve miatt. A bibliai szimbolikában nagy a tízes szám jelentősége, a teljességet jelképezi. (Gondoljunk csak arra, hogy a Tízparancsolat Isten erkölcsi törvényének teljes kinyilatkoztatása!) Az egyiptomi tíz csapás az isteni igazságszolgáltatás és büntetés teljes kinyilvánítása volt.

Isten a Bíró, aki fellép a gőg, az igazságtalanság, a diszkrimináció, az arrogancia, a kizsákmányolás, a kegyetlenség és az önzés ellen. Ő a szenvedők, a bántalmazottak, az üldözöttek oldalán áll. Igazságot fog szolgáltatni, ami valójában a szeretetének egy másfajta kifejezése (lásd pl. Zsolt 2:12; 33:5; 85:12; 89:15; 101:1; Ézs 16:5; Jer 9:24).

Nekünk is a lehető legjobban igyekeznünk kell szeretetteljesnek és igazságosnak is lenni, azonban könnyű szélsőségekbe esni, vagy az egyik, vagy a másik oldalon. Vagy "szeretetből" szemet hunyunk rossz dolgok, olyasmi felett, amit helyre kellene igazítani, a másik véglet pedig, hogy acélos keménységgel hajtunk végre ítéleteket. Egyik véglet sem jó. Az az ideális, csak azt kívánja az Úr, "hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel" (Mik 6:8, ÚRK).

Amennyiben nem tudunk tökéletes egyensúlyt tartani (amit nem tudunk), akkor miért jobb inkább a kegyelem oldalára hajolva véteni, mint az igazságén? Igaz ez egyáltalán?