SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 11:1-10; 12:1-30; 13:14-16;

Mikeás 6:8; 1Korinthus 5:7; Zsidókhoz 11:28

"Mikor pedig a fiaitok kérdezni fogják tőletek: ťMi ez a szertartásotok?Ť, akkor ezt mondjátok: ťPáskaáldozat ez az Úrnak, aki elkerülte Izráel fiainak házait Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, a mi házainkat pedig megkímélteŤ" (2Móz 12:26-27, ÚRK).

Közeledik a tizedik, az utolsó csapás. Elhangzott az utolsó figyelmeztetés, meg kell hozni a végső döntést. Ez valóban élet-halál kérdés. Nem csupán egy ember, hanem családok és az egész nép jóléte a tét. A fáraót és a tisztségviselőit terheli a felelősség sok ember sorsáért, életéért vagy haláláért. Nemcsak a fáraó, hanem egész népe jövőjét is az határozza meg, hogyan fog viszonyulni Izrael élő Istenéhez.

Milyen érzés és mit teszünk, ha a körülmények súlyának erős nyomása alatt kell döntenünk a következő lépésről, az irányról, amikor a döntésünk jelentősen befolyásolja a miénken kívül még sokak életét?

Isten kész bölcsességet és erőt adni nekünk, hogy azt tegyük, ami helyes (1Kor 1:30; Fil 2:13). Csakhogy az a baj, hogy makacsságunkban nem mindig akarunk helyesen cselekedni. Tudjuk, mi a jó, mégsem vagyunk hajlandóak azt tenni. A kivonulás történetében egy ember még a cáfolhatatlan bizonyítékok dacára sem akart meghajolni Isten előtt, amivel önmagán kívül még nagyon sokakat katasztrófába sodort, és ez általában így történik.