SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 5:1-23; 6:1-13; 6:28–7:7;

Zsoltárok 73:23-26; 2Korinthus 6:16; Jelenések 11:8

"Azután elment Mózes és Áron, és azt mondták a fáraónak: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: ťBocsásd el népemet, hogy ünnepet szenteljenek nekem a pusztában.Ť A fáraó azt felelte: Kicsoda az ÚR, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem is bocsátom el IzráeltŤ" (2Móz 5:1-2, ÚRK).

Sok hívő úgy gondolja, hogy amikor az ember eldönti: Istent fogja követni, utána csak boldogságban, jólétben és sikerekben lesz része. Azonban amint a Biblia gyakran bemutatja, nem feltétlenül ez a helyzet. Időnként számos akadály emelkedik, nehézségek támadnak. Ez igencsak nyomasztó lehet, ami nehéz kérdéseket vet fel, és nem mindig találunk könnyű válaszokat, sőt néha úgy tűnik, semmilyen válasz nem jön. Az Istenben bízók is találkoznak megpróbáltatásokkal. Azonban ha kitartunk, Isten olyan megoldásokat hoz, amelyek az Ő feltételei szerint történnek, az általa megadott időben. Isten útjai nem feltétlenül egyeznek a mi elvárásainkkal, mert mi gyors és azonnali megoldásokat szeretnénk, de meg kell tanulnunk minden körülmények között bízni az Úrban.

E heti témánk tehát: Mózes és a parancs, hogy vezesse ki Isten népét Egyiptomból. Mózes a lehető legvilágosabb isteni elhívást kapta, amit csodák kísértek, maga Isten szólította meg közvetlenül, pontosan elmondta neki, hogy mit kér tőle. Mennyivel lehetett volna mindez könnyebb Mózesnek, hiszen tudta, hogy Isten hívta el, méghozzá egy konkrét feladatra?!

Egyszerűnek kellett volna lennie, nem igaz?

Olvassunk tovább!