SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 37:26-28; 39:2, 21; 2Mózes 1:1-22;

2:1-25; Apostolok cselekedetei 7:6; Galata 3:16-17

"Izrael fiai pedig fohászkodtak a szolgaság miatt; kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajkiáltásuk feljutott Istenhez. Meghallotta Isten a fohászkodásukat, és megemlékezett az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéről. Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk" (2Móz 2:23-25, ÚRK).

Mózes második könyve hangot ad az elnyomottakról, perifériára szorultakról, üldözöttekről, kizsákmányoltakról és megalázottakról szóló beszámolóknak. Tehát szintén reményt találhatnak, akik ma elhagyatottnak, elfeledettnek, szolgaságba kényszerítettnek érzik magukat, mert a hébereket megszabadító Isten őket is szabaddá teheti.

Mózes második könyve szól a létfenntartás küzdelmeiről, az élet részévé vált igazságtalanságokról és megpróbáltatásokról. Mindenki számára bátorítást jelenthetnek a történetek arról, hogyan lépett fel szenvedő népe érdekében Isten. Hallja az elnyomottak kiáltását, látja a küzdelmeiket, észreveszi könnyeiket és gyötrelmük idején segít. Isten fellép azok megszabadításáért, akik belé vetik bizalmukat, nekünk pedig egyszerűen csak hittel kell elfogadni, amit felkínál. Azért tanulmányozzuk Mózes második könyvét, mert arra mutat rá, amit Jézus mindannyiunk érdekében megtett. Ez a könyv a megváltásról, a szabadításról és a végső üdvözítésről szól – mindez a miénk, Krisztus Jézusba és a tetteibe vetett hit által. Ha szemünk Istenre figyel, felismerhetjük jelenlétét, gondviselését és segítségét a küzdelmek közepette, a sötétségben is, amint az örökkévaló "ígéret földje" felé vezet bennünket.