Azt hiszem, valami baj van!

  Baj van a szememmel, mert mindig a hibákat látja.

  A másikét.

És nem látja, hogy ki vagy TE, és ki vagyok én.

Baj van a kezemmel is. Valahogy mindig magam felé hajlik.

És sokszor nehezen tudja megtenni, amit TE szeretnél.

Baj van a lábammal. Nem akar elindulni – feléd, a másik ember felé. Ahová, akihez TE küldenéd.

Csak egyhelyben jár, és félek, hogy hátrafelé is.

Baj van a fülemmel, mert egyre halkabban hallja meg a Lelked hangját. Elnyomja a zaj, amit sokszor én csapok magam körül – és belül.

Úgy érzem, nagy baj van mindenemmel.

De a legnagyobb baj a szívemmel van – még mindig nem a Tiéd.

Úgy hozom most eléd életem, mint elrontott játékát apja elé tevő kisgyerek; – itt van Atyám, elrontottam, én már nem tudok mit kezdeni vele.

Kérlek, javítsd meg – a szívemet – mert baj van vele(m)!