A Biblia kutatói már régóta kapcsolatot látnak Dániel 3. fejezete és A jelenések könyvének a végidő eseményeiről szóló része között, méghozzá okkal. Dániel 3. fejezetében a halálos fenyegetéssel kiadott parancs, hogy "imádjátok az állóképet" (Dán 3:15) párhuzamos Jelenések tanításával, ahol szintén halálos fenyegetéssel szólítanak egy másik képmás imádatára. "Megadatott neki, hogy a fenevad képmásába lelket adjon, hogy a fenevad képmása beszéljen, és hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képmását" (Jel 13:15, ÚRK).

Olvassuk el Jel 13:11-17, 14:9, 11-12, 16:2, 19:20 és 20:4 verseit! Hogyan ütköznek itt Isten parancsolataival az emberi rendelkezések?

Isten népének szól a felhívás, hogy "imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait" (Jel 14:7), vagyis a Teremtőt, nem pedig a fenevadat és annak képét. A három héber fiatal a halálos fenyegetések ellenére sem volt hajlandó mást imádni, mint a Teremtő Istent. Tehát még ha mások voltak is a körülmények Dura mezején, amikor kiadták a parancsot a Teremtő helyett a szobor imádatára, mint amilyen akkor lesz, amikor nem a Teremtőnek, hanem a fenevad képének imádatát adják parancsba világszerte, az elv ugyanaz.

Olvassuk el Róm 1:18-25 szakaszát! Figyeljük meg Róm 1:18 és Jel 14:9-10 versei között az összefüggést "Isten haragjával" kapcsolatosan! A szobor/kép imádásának kérdése miért ugyanarra az elvre mutat rá, vagyis arra, hogy végső soron kinek a szövetségébe áll be az ember?

Az imádat nem feltétlenül meghajlást jelent, vagy füstölőáldozat bemutatását, hanem arról van itt szó, hogy azt imádjuk, akihez vagy amihez a leginkább ragaszkodunk, hűségesek vagyunk. Isten a Teremtőnk, aki Jézusban értünk vállalt tettei révén a Megváltónk is, ezért csak Ő méltó az imádatra, minden más bálványimádás. Ez is magyarázza Jézus kemény szavait: "Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol" (Mt 12:30, ÚRK). A végső eseményekben ez az igazság mutatkozik majd meg drámai módon.