Nabukodonozorra óriási hatást gyakorolt Dániel tette. Nagy tiszteletben részesítette a prófétát, és sietve hűséget fogadott az Istenének is (lásd Dániel 2. fejezet, különösen a 46-48. versek), csakhogy mindez nem bizonyult tartósnak.

Olvassuk el Dán 3:1-12 szakaszát! Mi a jelentősége annak, hogy a szobrot tiszta aranyból készíttette, majd megkövetelte, hogy mindenki imádattal boruljon le előtte?

A király tiszta aranyból készíttette a szobrot, ami rávilágít, hogy tudatosan dacolt Isten üzenetével. Mit akart ezzel kifejezni? Azt, hogy Babilon soha nem bukik el, Nabukodonozor mindig király lesz, és aki ezt kétségbe meri vonni, az halál fia. Komoly figyelmeztetés ez arra, hogy mennyire könnyen elvakíthatja az embert az önrendelkezés vágya, és nem veszi észre a nagy küzdelem kibontakozását. Nabukodonozorban megmutatkozott Lucifer több tulajdonsága is: ambiciózus volt, saját nagyságát hangoztatta, önteltségében nyíltan szembeszállt Isten hatalmával. Viszont vannak jelentős különbségek is: Nabukodonozor végül hitre jutott, elfogadta az igaz Istent, és valószínűleg találkozni fogunk vele abban az országban, ami ellen egykor ádáz harcot vívott.

Olvassuk el Dán 3:17-18 verseiben, hogy mit válaszolt a királynak a három héber fiatal! Mire tanít ez a hitről? Mi az, amit a hit megkövetelhet tőlünk?

Gondoljuk csak végig, mennyire könnyen megmagyarázhatták volna, ha kivágják magukat a veszélyes helyzetből! Fanatikusok lettek volna, amiért vállalták, hogy élve elégetik őket, amikor csak meg kellett hajolni? Nem tudtak volna úgy tenni, mintha a cipőfűzőjüket kötnék be, és közben imádkozhattak volna a saját Istenükhöz? Érdemes volt kitenni magukat a nagy veszélynek? Nyilván úgy gondolták, hogy igen. És a szavaikból kitűnik, hogy tisztában voltak az életveszélyes helyzettel.

Hogyan kerülhetjük el, hogy könnyű mentséget keressünk magunknak a hitkérdésekben való megalkuvásra? Mire tanít ez a vers egy hasonló kísértéssel kapcsolatban: "Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az" (Lk 16:10).