Egyes keresztények sajnos hajlamosak a bibliai próféciáknak csak a nehéz kérdéseivel foglalkozni. Látjuk, hogy súlyos idők állnak előttünk, és a próféciák tanulmányozása válhat félelemalapúvá is, amikor az ember a nehéz­ségekre fókuszál, nem pedig a történet megígért megoldására. Isten nem vonja be a jövőt cukormázzal, nyíltan közli, hogy milyen eseményekre kerül még sor a nagy küzdelem lezárulása előtt, de mindig végig kell olvasni a történetet!

A próféciák általános mintázata szerint Isten valóságos képet ad az emberi lázadás okozta káoszról, és megmutatja a következményeket is, ugyanakkor mindig felmutatja a reményt. Vannak, akik félelemmel és rettegéssel gondolnak a végső megpróbáltatásra (Jákób éjszakájára) vonatkozó jövendölésekre. A végső események kétségkívül nem lesznek könnyűek Isten népe számára, de éppen annyira megbízhatóak a szabadítás ígéretei is, mint a nehéz időkkel kapcsolatosak!

Jelenések 12. fejezetében az ördög bosszúszomjas gyűlölettel üldözi Krisztus menyasszonyát, de Isten közbelép megmentéséért. Eszter történetének drámájában a csodaszép királyné központi szerepet kap, Isten különleges módon felhasználja népe megmentésére.

Olvassuk el Eszt 4:13-14, 5:1-3 és 9:20-28 verseit! Milyen helyzetben leszünk a föld történelmének záró eseményei közben? Milyen tanulságot vonhatunk le erről az olvasott szakaszokból?

A maradék egyházat Isten a történelem egy meghatározott idejére támasztotta. A középkor ezerkétszázhatvan napos időszakának lejártával előhívta rejtekéből a menyasszonyát (vö. Jel 12:14), hogy elvigye a világnak a végső kegyelmi üzenetet, a hármas angyali üzenetet. Mi "e mostani időért" (Eszt 4:14) vagyunk itt.

Eszter felismerte, hogy nem egyedül kell szembeszállnia az üldözéssel, amit Hámán a népe ellen indított. A királyné kegyelmet talált a királynál, és a nép végül megszabadult. Mi sem vagyunk egyedül a föld történelmének záró momentuma előtt – a Király a mi oldalunkon áll, és Isten népe megszabadul.

Isten népe számára jól végződtek a dolgok, legalábbis ebben a történetben, bár nincs ez mindig így. Miért fontos tehát hosszútávon vizsgálni az eseményeket, hogy megőrizzük a bizalmunkat Krisztusban?