Eszter történetében találkozunk a pozíció- és hataloméhes Hámánnal. A birodalomban már addig is kiemelt helyet foglalt el, felette állt a többi fejedelemnek (Eszt 3:1).

Ézs 14:12-15 és Ez 28:11-15 verseit olvasva párhuzamot találunk Lucifer és Hámán között. Hámán Isten kiválasztott népének ádáz ellensége volt, nem akart meghajolni Isten előtt. Krisztus megkísértésének történetében megmutatkozik Sátán alapvető szándéka, amikor is egy magas helyre viszi fel Jézust, hogy megmutassa neki a világ országait (Mt 4:8-11). Krisztus azért jött, mint aki közülünk való, hogy megváltsa a világot, az Övé legyen. Jézus a legközelebbi rokonként a Megváltónk, és rendkívül magas árat fizetett a világ megváltásáért.

A jelenések könyvében látjuk, hogy Sátán hatalom- és imádat utáni vágya taszítja végső krízisbe a világot. Csalásaival megtéveszti a földet, hogy "csodálva kövessék" a fenevadat (Jel 13:3-4) – egy számottevő csoport kivételével, akik nem hajlandóak azt imádni. Velük szemben erőszakhoz folyamodik.

Hámán észrevette, hogy Márdokeus, Isten kiválasztott népének egy tagja nem adja meg neki azt a "hódolatot", ami pedig szerinte jogosan megilletné őt, ezért "megtelt haraggal" (Eszt 3:5-6, ÚRK). Eltökélte, hogy Márdokeus egész népét kiírtja a föld színéről.

Olvassuk el Eszt 3:1-14, Jel 12:14-17 és 13:5 verseit! Milyen párhuzamokat találunk ezek között a szakaszok között? Mennyiben hasonlít Jánosnak az Isten maradék egyházáról adott leírása ahhoz, amit Hámán mond Isten népéről?

Az ördög állítja, hogy övé a világ, de az Isten mellett hűen kitartó nép léte – akik megtartják a parancsolatokat – rácáfol állítására. "Amikor a kereszténységben különösen vitatott ponttá lesz a szombat, a többség nyomásának kitartóan ellenálló kisebbség egyetemes közutálat tárgyává válik" (Ellen G. White: Signs of the Times. 1910. február 22.).

Gondoljunk azokra a "kis" dolgokra, amelyek most próbára teszik a hitünket! Amennyiben megalkuszunk ezeknek a kérdésében, mit fogunk tenni, ha nagy próba jön?