Naomit annyi keserűség érte az életben, hogy azt kérte, Márának hívják (lásd Ruth 1:20). A bűn súlyosan megrontotta a Teremtővel való kapcsolatunkat, lelki ínségbe taszítva bennünket. A kilátásaink sötétek, az életünket úgy töltjük, hogy csak a mező szélén szedegetjük a kalászt, a megtört világban még fellelhető örömnek csupán a morzsáin tengődünk. Azonban minden egészen más lesz, amint felfedezzük, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk.

Olvassuk el Ruth 2:5-20 szakaszát! Miért ez a történet fordulópontja? Miért volt igen jó hír, amikor Naomi megtudta, hogy ki a jótevőjük?

Naomi nem vehette birtokba a férje, Elimelek földjét a férje családjának támogatása nélkül. Az asszony remélte, hogy elhunyt férje egy közeli rokona feleségül veszi Ruthot, aki majd gyermeket szül Elimelek nevének. Isten úgy rendelkezett, hogy az izraeliták visszaszerezhetik örökségüket az ígéret földjén, ha egy közeli rokon megváltja. Boáz nem csupán egy jóindulatú gazda volt, hanem Elimelek közeli rokona is, aki megválthatta a földet.

A lehető legjobb hír volt Naomi számára, hogy Boáz nemcsak egy kedves, nagylelkű férfi, hanem rokon is, mert így a két nő szegénységének nem kell örökké tartania.

Boázban a keresztények Krisztus előképét látják, aki a Teremtőnk, de a Megváltónkká is lett, hús-vér emberré vált, többek között ezért is utalt magára gyakran így: "Emberfia" (Mt 12:8, ÚRK; Mk 8:31; Lk 22:22; Jn 3:14).

Túl sokan képzelik Istent kíméletlennek, aki talán beenged a mennybe, ha az erkölcsi listán minden pontot ki tudunk pipálni, de csak vonakodva teszi, ha egy technikai kérdésben bukdácsolunk. A Boáz által kirajzolódó Krisztus-kép eloszlatja az efféle nézeteket. Isten nem egyszerűen észrevesz bennünket, hanem mély lelki szegénységünk dacára menyasszonyául is akar fogadni.

Próbáljuk meg valahogy felfogni, hogy a Teremtő nemcsak részévé vált a maga teremtette világnak, hanem meg is halt érte! Ennek az elképesztő gondolatnak a fényében hogyan tekintsünk tehát a saját életünkre?