A keresztény hit bírálói gyakran bizonyítékként mutatnak a földi élet brutalitására, mondván, hogy a) Isten nem létezik, vagy b) nincs ereje közbelépni, amikor rossz történik, vagy c) nem törődik azzal, ami nekünk fáj. Azonban sok bibliai történet bizonyítja, mennyire nem helytállóak ezek az állítások. Igaz, Isten engedi, hogy az ember elszenvedje az ellene való lázadás következményeit. Ám anélkül, hogy korlátozná a szabad akaratunkat, Ő mindig ott van és munkálkodik az emberiség történelmében, folyamatosan a bűn és a szenvedés problémájának végső megoldása felé mozgat. Ruth története is példa erre.

Olvassuk el Ruth 1:1-5 szakaszát! Milyen bajok szakadtak Naomira és Ruthra? Mi volt ezeknek az oka? Hogyan tükrözi ez a történet is az emberiség mostani helyzetét?

Ironikus, ahogyan a történet kezdődik: éhínség sújtotta Betlehemet, a várost, aminek a neve azt jelenti, hogy "a kenyér háza". Felidézhetjük az Éden bőségét, ahol Isten így szólt Ádámhoz és Évához: "A kert minden fájáról bátran egyél" (1Móz 2:16). Léte hajnalán az emberiség bőségben élt a nagylelkű Teremtő gondoskodását élvezve, majd ahelyett, hogy továbbra is a teremtett világ gondviselője maradt volna, a bűn rabszolgájává vált. "Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe" (1Móz 3:19) – mondta Isten Ádámnak. Mint Naomi, mi is elveszítettük örökségünket, amit Isten eredetileg nekünk szánt, nehézzé vált az életünk. Isten ajándékba adta Édent, de nem feltétel nélkül: az embernek szabadságában állt fellázadni, de ez azzal járt, hogy már maguk felelnek jólétükért. Eredetileg, a bűneset előtt "uralmunk alá" kellett volna hajtani az egész földet, Isten áldásával, utána azonban már a bűnbe süllyedt világ az, amit uralmunk alá kellene hajtani. Rengeteg fájdalom és szenvedés származik abból, hogy önző emberek küzdenek egymással a szűkös erőforrásokért.

A tragédia elmondhatatlan: ugyan a föld még ma is bőven terem, ami Isten szeretetének komoly bizonyítéka, de az emberi kapzsiság és a bűn pusztítása következtében mintha inkább a föld hajtana bennünket uralma alá, nem pedig fordítva. Egy nap azonban ennek majd vége lesz.

A bűn és a halál hatezer éve után hogyan mutatkozik meg még most is Isten szeretetének, teremtő hatalmának csodája?