"Dávid zsoltárai a bűnbe süllyedt és önmagát elítélő ember tapasztalatait, a legbensőségesebb hitet és az Istennel való mély összeköttetést tükrözik. Élettörténete hirdeti, hogy a bűn csak szégyent és fájdalmat hozhat az emberre, Isten szeretete és irgalma pedig a legmélyebb mélységbe is elér. A bűnbánó lelket a hit emeli fel az istenfiúságban való részesedés magasságába. Minden biztosíték és ígéret közül, amelyet Isten szava tartalmaz, az tesz a leghatásosabban bizonyságot Istenről, amely Istennek az emberek iránt gyakorolt hűségéről, igazságáról, irgalmasságáról szól…

ť…megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak… Akivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt… És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadítóm kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad őveleŤ (Zsolt 89:4-30)" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 706. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Szégyenletesen elbuktunk az Istennel kötött szövetség ránk eső részét illetően. Dávid, az "Isten szíve szerint való ember" ugyan nagy hibákat követett el, az Úr mégis komolyan felhasználta: kinyilatkoztatta általa az üdvösség feltételeit. Milyen értelemben mondható Dávid Jézus előképének, aki valóban tökéletesen megtartotta Isten szövetségét értünk? Miért ez az egyetlen reményünk?

2) Mely zsoltárok mondanak különösen sokat számodra, melyek szólnak olyan tapasztalatokról, amihez hasonlót már te is átéltél?

3) A zsoltárok könyve vajon miért utal olyan gyakran a templomra? Mit tanulhatunk Dávidtól, aki különös szeretettel viseltetett a szentély iránt? Hogyan értékelhetjük ez által még jobban, amit Jézusban, mennyei Főpapunkban nyertünk, "aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm 8:34)? Miért kell Jézusnak közbenjárnia értünk a mennyben, ha már üdvösségre jutottunk?

4) "A bűnbánó lelket a hit emeli fel az istenfiúságban való részesedés magasságába." Ellen G. White előbbi idézete szerint hogyan tapasztaltad már te is, hogy Isten felemelt a szégyen és fájdalom után?