Olvassuk el az 5. zsoltárt! Ebben az énekben Dávid élesen elválasztja egymástól azokat, akik elvesznek, illetve akik megváltást nyernek. Hasonlítsuk össze ezt a zsoltárt Jel 14:1-12 szakaszával! Milyen hasonlóságokat találunk? Mit jelent Isten végidei maradék mozgalmához tartozni? Mit érthetünk meg mindebből?

Sokat elárulnak Dávid szavai: "nem lakhat nálad gonosz" (Zsolt 5:5, ÚRK). A szent sátorral kapcsolatban lényeges volt, hogy Isten a népe között lakozzon, és ugyanez lesz Krisztus országában is (lásd Jel 21:3). Csak a megváltottak mehetnek Isten trónjához.

Azt is fontos megjegyezni, hogy Dávid egy istentiszteleti jelenetet ábrázol Zsolt 5:8 versében, és éppen ez a nagy küzdelem központi témája. Jelenések 13. fejezete ötször említi az "imádatot", a három angyal pedig arra szólítja a világot, hogy "imádjátok azt, aki teremtette…" (Jel 14:7). Dávid elmondja, hogy "féli" az Urat, a maradék visszahívó üzenete pedig így szól: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája" (Jel 14:7).

Figyeljük meg azt is, hogy a megváltottak szájában "nem találtatott álnokság" (Jel 14:5), igazat mondanak, szavaik és tetteik Isten igaz jellemét tükrözik. Dávid szerint a gonoszok szájában nincsen igazság (Zsolt 5:10).

János nagyszerű jelenetet tár elénk A jelenések könyvének ebben a meghatározó részében: bűnösök megmenekülnek a haláltól, és abban a kiváltságban van részük, hogy megállhatnak Isten színe előtt. Nem érdemesek erre a jogra, csak azért nyerték el, mert Isten Báránya, Isten igaz Fia ott áll velük. Bocsánatot és megváltást kaptak, többé nem kell vétkeik terhét cipelniük (vö. Zsolt 5:11), mert Isten Báránya azt magára vette (vö. Ézs 53:12; 2Kor 5:21).

Amikor Isten a szívünkbe írja a nevét, nehéz csendben maradni. Isten népe a kegyelem utolsó hívását közvetíti "hangosan" (Jel 14:7, ÚRK). "És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned; mindörökké vigadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek tebenned, akik szeretik a te nevedet" (Zsolt 5:12).

Képzeljük el, hogy az ítélet idején ott állunk a szent és tökéletes Isten előtt, minden tettünk világosan feltárul előtte. Ha erre gondolunk, mennyire érezzük szükségét annak, hogy betakarjon Krisztus igazsága?