Jelenések 14. fejezetében Isten népe a Sion hegyén van. Eredetileg a közvetlenül a mai Jeruzsálem óvárosától nyugatra álló hegyet nevezték Sionnak, azt tekintették az isteni trón és a nép közötti jelenléte székhelyének. Később a Mórija hegyét, a templom hegyét is Sion hegyével azonosították.

Vagyis mint A jelenések könyvének legtöbb kulcsjelenete, úgy Isten végidei maradékának ez a fontos bemutatása is a szentély szókészletével történik. A Báránynak hála Isten népe a szent hegyen áll!

Olvassuk el a 15. és a 24. zsoltárt, ahol Dávid igen fontos kérdést tesz fel: "ki tartózkodhat sátradban" (Zsolt 15:1, ÚRK)? Az itt említett zsoltárokban adott válaszokat hasonlítsuk össze Jel 14:1-5 szakaszával! Milyen párhuzamokat találunk? Hogyan lehet csatlakozni ehhez a csoporthoz? Mi a jelentősége annak, hogy az Atya neve van felírva a homlokukra (Jel 14:1)?

Jó magas elvárásokat támaszt Dávid zsoltára a bűnös emberek számára azzal kapcsolatban, hogy kik léphetnek Isten színe elé. Vajon ki mondhatja el őszintén közülünk, hogy mindig tökéletességben járt, mindig igazat szólt a szívében (Zsolt 15:2)? Senki nem állíthatja, hogy "nem rendül meg soha" (Zsolt 15:5, ÚRK). A Biblia tanítása szerint aki azt mondja, hogy soha nem követett el bűnt, abban nincs meg az igazság (1Jn 1:8).

Csak egy következtetésre juthatunk: egyedül a Bárány tehet bennünket képessé arra, hogy megálljunk a Sionon. A zsoltárában Dávid ugyan nem említi a Bárányt, de Ő az, aki megjelenik Jelenések 14. fejezetében. Mintha ez a fejezet megadná a választ Dávid kérdésére. Isten Báránya a Sion hegyén, a szentélyben áll, ezért mi is ott lehetünk vele, mert hit által Isten nekünk tulajdonítja az Ő tökéletes igazságát. Tehát "bizalmunk van a szentélybe való bemenetelre Jézus vére által azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által" (Zsid 10:19-20, ÚRK). Mégis, miben reménykedhetnénk Jézus vére nélkül? Valójában semmiben!

Gondoljunk a Bibliának azokra az ígéreteire, amelyek a bűn feletti győzelemről szólnak! Miért nem tudunk mégsem felérni ahhoz a tökéletes példához, amit Jézus állított elénk? Miért van szükségünk a Helyettesünkre, az Ő tökéletes életére?