Olvassuk el Jel 19:1-9 szakaszát! Egyszerre ünneplik a parázna végét meg Krisztus és felesége menyegzőjét. Hogyan mutathatja be Isten igaz­ságos és szeretettel teljes jellemét ez a két, egyszerre történő esemény?

A hűtlenségért fájdalmasan nagy árat kell fizetni, ami kihat a gyerekek és mások életére is. Végül úgy érezheti még a legtürelmesebb megbántott fél is, hogy eljött a pillanat, ahonnan nincs visszatérés, amin túl a házasságot már nem lehet megmenteni. Amikor a világ eljut oda, hogy a szívek végleg megkeményednek, nincs többé megbánás, utána már semmi értelme folytatni a történelmet, felesleges tovább engedni a bűn okozta szenvedés féktelen áradását. Az elveszettek sorsa fájdalmas, de a bűn világában szenvedők örülhetnek, hogy annak a világnak vége, és Isten mindent helyreállít, olyanná tesz, amilyennek eredetileg tervezte. Attól kezdve már senki nem fordul el Istentől, mert megtanultuk, méghozzá a nehezebb úton, hogy neki volt igaza: ha elszakadunk tőle, annak pusztulás a következménye.

Olvassuk el Jel 21:1-4 verseit! Mi a jelentősége itt a menyegző képének? Miért reménnyel és ígéretekkel teljes ez a kép? Ezekben a versekben mi garantálja a reményt?

"A házasság életre szóló egysége Krisztus és az egyház egységének szimbóluma. Krisztus úgy fordul az egyházhoz, amilyen lelkületet a férjnek és a feleségnek kell egymás iránt tanúsítania" (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 7. köt. 46. o.).

Kimondhatatlan fájdalmat jelentett Krisztusnak, hogy az emberiség tőle elfordulva más isteneknek szentelte érzéseit. Ennek dacára is odaadta magát értünk, Ő fizetett meg hűtlenségünkért, házasságtörésünkért, hogy ha készek vagyunk megtérni, elfordulni a hamis istenektől, az örök élet ígéretét adhassa nekünk.

Olvassuk el 1Pt 1:18-19 verseit! Ennek fényében mi biztosít a Jel 21:1-4 szakaszában felvázolt végkimenetelről?