SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 139:1-6; Jeremiás 9:23-24;

Dániel 12:4; 2Timóteus 3:15-17; Zsidókhoz 4:12; Jelenések 22:10

"A bölcs ne dicsekedjék a bölcsességével, az erős ne dicsekedjék az erejével, a gazdag ne dicsekedjék a gazdagságával! Hanem aki dicsekszik, azzal dicsekedjék, hogy értelmes, és ismer engem, hogy én vagyok az ÚR, aki kegyelmet, jogot és igazságot gyakorlok e földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az ÚR" (Jer 9:24, ÚRK).

Ahogy általában a Szentírással kapcsolatban, úgy a próféciák tekintetében sem értenek mindig egyet a keresztények, ami miatt többen arra következtetnek, hogy a bibliai próféciákkal foglalkozni időpazarlás. Hiszen ha a keresztények vitatkoznak a próféciák minden semmisége és címe felett, mennyire lehet igazolható a hitük? Sajnos sok hívő kezd arra gondolni, hogy egyszerűen nem lehet megérteni a Biblia néhány könyvét, mint például A jelenések könyvét. Ahelyett, hogy olvasni kezdenék, inkább kerülik, néha jószándékú lelkészek tanácsát követve, akik szerint a próféciák tanulmányozása több problémát okoz, mint amennyit megold.

Azonban nem volt ez mindig így. A kereszténység történelmének első tizennyolc évszázadában a legtöbb hívő pozitívan viszonyult a bibliai próféciákhoz, és meglepően nagy volt az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy melyek a kulcsfontosságú üzenetei. Éppen ez volt Isten szándéka. "Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen" (1Kor 1:10, ÚRK). Ezen a héten olyan elveket vizsgálunk meg, amelyeket követve ellentmondás nélkül, megbízható módon érthetjük meg a próféciát.