Belső hegyomlásom törmelékén

baktatok

botladozva

fölfelé.

Lassan nyíló rózsa-hitem

tömjén illatot dadog.

Kigyúlni;

minden irgalmas

reggelen és estén

amikor a szavak

csendben fölénk hajolnak.

Fényeskedő igazaim hiábavalósága

az idő darálójának

roppant erejében kering.

Izzó parazsad

belső szobám kandallója,

fényes kereszted

létem izzó parazsa.