SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: János 4:46-54; 8:42-44; 11:9-10; 15:1-11; 21;

2Timótheus 3:16

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban van az örök életetek, pedig azok rólam tesznek bizonyságot” (Jn 5:39, ÚRK).

János evangéliuma Márkéhoz hasonlóan a galileai találkozással végződik. Az utolsó tanulmányunk ezzel foglalkozik, csak hozzáveszi még azt a témát is, hogy miként ismerjük meg Jézust és Isten Igéjét. Ez a koncepció fut végig a negyedik evangéliumon.

A tanítványok már több mint három éve Jézussal jártak, mégis készületlenül találta őket a keresztre feszítés és a feltámadás, pedig a Mester újból és újból beszélt nekik arról, hogy mi fog történni. Sajnos nem vették komolyan a szavait.

Ma bennünket is fenyegethet ugyanez a veszély: hallgatjuk, sőt olvassuk is Isten Igéjét, de nem halljuk meg, mit mond, nem abban élünk, nem annak engedelmeskedünk. Vagyis nem fogadjuk el, hogy ez az a világosság, aminek vezetnie kellene a gondolatainkat és a tetteinket. Sajnálatos módon túl sok keresztényre igaz ez, még ha nincsenek is tudatában.

János evangéliuma tanulmányozásának utolsó hetében áttekintjük az irat néhány meghatározó pontját, amelyek segíthetnek túllépni Jézus pusztán elméleti ismeretén, hogy valóban jobban megismerjük Őt, még inkább benne és Igéjében maradjunk.