A Szentháromság Isten kapcsolatra teremtett minket önmagával (1Móz 1:26-27), ami azonban a bűn miatt alapvetően megtört. Az édenkerti történet mutatja a törés közvetlen következményeit.

1Móz 3:7-9 versei szerint milyen szakadékot okozott a bűn? Mi a jelentősége annak, hogy a történtek után Isten kereste a kapcsolatot az emberpárral, nem fordítva?

A Szentháromság Isten szándéka, hogy az egész emberiségnek megoldást kínáljon a bűn okozta törésre, még ha nem is mindenki fogadja el az ajánlatot.

A kapcsolat helyreállítása érdekében az Istenség egyik Személye emberré lett, vagyis az Ige testté lett, közöttünk lakozott, bemutatta Isten dicsőségét (Jn 1:14-18), az emberiség pedig látta az Ő teljességét és kegyelmét. Ezt jött bemutatni Jézus, kinyilatkoztatta Isten dicsőségét, hogy helyreállhasson a bűn következtében megtört kapcsolat – legalábbis mindazok számára, akik készek elfogadni a Jézus Krisztusban felkínált ajándékot.

Minek a reménye tárul fel a következő versekben: Jn 1:1-2; 5:16-18; 6:69; 10:10, 30; 20:28?

„Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 447. o.). Testet öltött Fiúként azonban „önmagát megüresítette” (Fil 2:7, ÚRK) isteni előjogai gyakorlásától. A földön, az emberek között, emberként élve elmondhatta magáról, hogy Istentől kapott ajándék az élete. „Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára” (u. o.).

A világ nem ismerte Istent (Jn 17:25), aki elküldte egyetlen Fiát (Jn 9:4; 16:5), hogy megismerjék Őt, az Atyát.

Egy ateista író így fogalmazott a kozmosszal kapcsolatosan: „Semmi nem utal rá az ismeretlenség homályában, a végtelenben, hogy valahonnan máshonnan jönne segítség, ami megmentene minket önmagunktól.” Mit tanít a Biblia, ami szerint ez óriási tévedés?