Evangéliumát János az átfogó bibliai narratíva nézőpontjából írta, a kezdetektől indítva. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1Móz 1:1, ÚRK). Így is lehetne mondani: Kezdetben teremtette az Atya, a Fiú és a Szentlélek az eget és a földet. Tőlük ered minden, ami létezik. Ők teremtették az univerzumot és a mindenséget benépesítő lényeket. A mi bolygónkon az élet sajátságos teremtése történt, a legkülönlegesebb pedig az ember megalkotása volt, amivel az volt Isten célja, hogy a szeretet harmóniájában éljünk vele és egymással. Azonban Lucifer behozta a bűnt a világunkba. A bűn az Istennel való kapcsolat megtörését is jelenti. Téves képet mutat Istenről. Jézus felvette magára az emberi természetet, hogy újból helyes képet kapjunk Istenről, és üdvösséget hozzon az emberiségnek. Ittléte alatt Jézus alávetette magát az Atyának, az Ő vezetését követve élt. „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10:30) – mondta. „…az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok” (Jn 10:38). „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, úgy ne higgyetek nekem” (Jn 10:37, ÚRK).

Az Atyának mely szerepeire vonatkoznak az alábbi szakaszok?

Jn 3:16-17; 6:57 

Jn 5:22, 30 

Jn 6:32; 14:10, 24 

Jn 6:45 

Jn 15:16; 16:23 

Ezek a versek bemutatják az Atya és a Fiú, Jézus Krisztus szoros viszonyát. Az Atya bensőséges kapcsolatban áll világunkkal, és fel sem tudjuk fogni, hogy mennyit áldozott megváltásunkért. Mi tanít ez Isten szeretetéről?