SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:7-9; János 14:10, 24; 16:7-11, 27-28;

17:1-26

„A Vigasztaló pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, az majd mindenre megtanít titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek” (Jn 14:26, ÚRK).

Különböző témák mozaikja tárul elénk János evangéliumában. János azért említette a jeleket (csodákat), hogy bemutassa: Jézus a próféták által megígért Messiás. A tanúk széles körét megszólaltatva hirdeti, hogy Jézus a Krisztus, az „ÉN VAGYOK” kijelentésekkel is istenségére mutat.

János evangéliumának 1. fejezete említi a Szentháromság mindhárom tagját (Jn 1:1-4, 14, 18, 32-34). Az emberek évszázadokon át próbálták igazán megérteni, felfogni, hogy milyen a Szentháromság természete, de mivel erre nem vagyunk képesek, sokan elutasítják a gondolatot. Balgaság tagadni valamit csak azért, mert nem tudjuk maradéktalanul megérteni, vagy mert nem illeszkedik az emberi értelem szűk korlátai közé!

János kifejezi, hogy ha meg akarjuk érteni Istent, Jézusra kell néznünk és arra, amit Igéjében kijelentett. Ezzel a megközelítéssel a kapcsolatok új világa tárul ki előttünk: kapcsolat a Szentháromság három személye, a Szentháromság és az emberiség, illetve a különböző emberek között. Az e heti tanulmányban azt vizsgáljuk, hogyan mutatja be János evangéliuma az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, tesszük mindezt Jézus búcsúbeszédével összefüggésben (János 13-17. fejezet).