Az egész Szentírás legszomorúbb leírásai közül többet is János evangéliumában találunk. „És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt… A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Jn 1:5, 10-11). Tulajdon népe tagjai közül sokan elutasították Őt, aki ezt mondta magáról: „VAGYOK”.

Nem csoda, hogy később Pál így figyelmeztetett: „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat” (Zsid 10:35). Újból és újból azt láthattuk, hogy az emberek azért utasították el Krisztust, mert nem fogadták el az Igét.

„A mai humanisztikus gondolkodás a kétellyel kezdődik. Az emberek mindent megkérdőjelezve akarják meghatározni, hogy mi az igazság. Ami kiállja a keresztvizsgálatok tüzét, azt elfogadják sziklaszilárd ismeretnek, amire állítható a hitük. Egyesek ugyanilyen módszerrel közelítenek a Bibliához is, tudományos, történelmi, pszichológiai, filozófiai, régészeti vagy geológiai szempontból kérdésessé téve mindent, hogy meghatározzák, mi igaz a Bibliában. Ez a módszer éppen a Szentírás megbízhatóságának kétségbe vonásával kezdődik és arra épít. Krisztus megkérdezte: ťamikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földönŤ (Lk 18:8, ÚRK)” (E. Edward Zinke, Roland Hegstad: The Certainty of the Second Coming. Hagerstown, MD, 2000, Review and Herald Publishing Association, 96. o.)?

Olvassuk el 4Móz 13:24-34 verseit! Miért adtak a kémek más-más beszámolót Kánaánról?

Az volt a héberek bűne Kádes-Bárneánál, hogy kételkedtek Isten Szavában. Ő azt mondta nekik, hogy induljanak és foglalják el az országot. Tizenkét kémet küldtek ki Kánaánba, hogy nézzenek ott körül. Kétféle beszámolóval tértek vissza. A többség elkeserítő jelentést tett: óriások lakják az országot, ahol fallal körülvett városok vannak, még soha nem láttunk olyan fegyvereket, mint náluk, jól kiképzett a hadseregük. Velük szemben mi csak Egyiptomból elmenekült rabszolgák vagyunk, csekély katonai tapasztalattal. Tíz kém nemmel szavazott, a súlyos, emberi szempontú bizonyítékok alapján. Két kém szavazott igennel, azon az alapon, hogy ők hittek Isten Szavának mindent legyőző erejében.

Hogyan kerülhetjük el a kétkedés hibáját? Ugyanakkor mit tegyünk, nehogy elbizakodottan valami butaságot tegyünk, miközben azt képzeljük, hogy Isten akaratát teljesítjük, tehát biztos a siker?