Olvassuk el Jn 6:61-68 szakaszát! Mit felelt Péter, amikor Jézus megkérdezte a tanítványait, hogy ők is elhagyják-e? Mi volt ennek a jelentősége?

Péternek az „örök életre” vonatkozó szavai a János evangéliumán végigfutó témához kapcsolódnak. Az ötezer megvendégelésének hátterén (Jn 6:27, 40, 47, 54, 68) az örök életre vonatkozó kifejezések sűrűjéhez érünk a 6. fejezetben. Jézus kijelenti: Ő az élet kenyere (Jn 6:35), ami alatt azt érti, hogy élete, halála és feltámadása a forrása az örökre szóló megváltásnak.

Az örök élet kifejezés (vagy a szinonimái) legalább tizenhétszer fordul elő János evangéliumában. Ez nem valamiféle lelki létezésre, egy örökkévaló lény részévé válásra, valamilyen éteri fogalomra utal, hanem az életadó erőre, ami értelemmel tölti be mostani életünket, az Úr visszatérésekor pedig üdvösséget, véget nem érő életet hoz. Amint Jézus testté lett, éppen úgy az általa említett feltámadás egy bizonyos időben, helyen és fizikai testben következik be. A halálból való feltámadást, az Édenben meglévő élet megújulását jelenti.

Hogyan kapunk örök életet (Jn 3:15-16; 5:24; 6:40, 47; 8:31; 12:46; 20:31)?

Egyedül hit által fogadhatjuk el, hogy Jézus Krisztus eljött helyettünk élni és meghalni. A hitet ajándékként kapjuk, azt azonban tudatosan kell választanunk, hogy átadjuk magunkat Jézusnak, megtérünk, és megbocsátásért, a bűntől való megtisztításért vére érdemére hivatkozunk.

Amikor Jézus megkérdezte Pétertől, hogy ő is el akarja-e hagyni, Péter így felelt: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad” (Jn 6:68). Ez összefoglalja az üdvösség lényegét és azt, hogy hogyan nyerhetjük el. Nem a filozófia, a történelem, a tudomány vagy bármi más emberi tanítás révén, mert az üdvösség Jézustól jön, akinek örök élete van önmagában, amit mindenkinek ingyen felkínál, aki a Szentléleknek engedve hajlandó elfogadni azt.

Az örök élet ígérete hogyan hat arra, ahogyan a mostani, mulandó életünkre gondolunk? Hogyan kell hatnia rá?