Jn 1:1 versében az apostol egyértelműen kijelenti, hogy Jézus Isten, Isten Fia. Következésképpen az életre tett utalás Jn 1:4 versében – „Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága” (ÚRK) – isteni, mástól nem származó, örökös létezésére vonatkozik. Mivel élete van önmagában, leteheti, majd pedig újból fel is veheti azt (Jn 10:17). Élete van önmagában, tehát életet adhat annak, akinek akar (Jn 5:21; vö. 14:19).

Az élet (dzóé) kifejezés harminchatszor jelenik meg János evangéliumában, ami az összes újszövetségi előfordulás mintegy 25%-a. Jn 1:4-5 versei egyrészt arra utalnak, hogy bolygónkon Ő az élet forrása, de a szó kapcsolódik az üdvösséghez is. János evangéliuma többi része az élet (dzóé) fogalmát leggyakrabban örök életnek nevezi, ez a megváltás ígérete (lásd Jn 3:15-16, 36; 4:14, 36; 6:27, 40, 47, 54, 68; 10:27-28). Vagyis Ő, aki a teremtéskor életet adott, üdvösséget, örök életet hoz az elveszett világnak.

Miért jött Jézus a földre (Jn 1:29; 3:16; 6:40; 10:10; 12:27)?

„És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:14-15).

A rézkígyóra feltekintve menekültek meg a kígyók által megmart izraeliták, hasonlóképpen Jézus megszabadít minket, akiken a bűn ejtett halálos sebet. Elszenvedte a nekünk járó büntetést, hogy életünk lehessen, ami az Övé.

Krisztus azt szeretné, hogy életünk legyen, méghozzá bőséges (Jn 10:10). Ezért „mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek” (Jn 1:12-13, ÚRK).

Krisztus azért jött, hogy bemutassa nekünk az Atyát, mert „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt” (Jn 1:18). Jézus jellemét látva megismerhetjük az Atya jellemét.

Mit tudhatunk meg Jézus életéből az Atya jelleméről? Miért olyan jó hír, hogy Ő bemutatta?