SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 4Mózes 13:24-34; Máté 4:1-4;

János 1:4, 12-13; 6:61-68; 10:10

„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14:6, ÚRK).

Amikor János evangéliumában megkérdezték Jézustól, hogy ki Ő, az istenségére célzó kifejezéssel válaszolt. A „VAGYOK” félreérthetetlen utalás az Úrra, aki az égő csipkebokorban megjelent Mózesnek: „VAGYOK AKI VAGYOK” (2Móz 3:14) – mondta Mózesnek. Isten, a „VAGYOK” „testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1:14, ÚRK).

Végigfut János evangéliumán a „VAGYOK” témája, amit a heti alapigénk is tükröz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14:6, ÚRK). A „VAGYOK” a világ világossága, az élet kenyere, a juhok ajtaja vagy kapuja, a Jó Pásztor, az igazi szőlőtő.

Ezen a héten a János evangéliumában adott isteni kijelentéssel folytatjuk. Még alaposabban megvizsgáljuk a dolgok visszáját is, vagyis: a komoly bizonyítékok ellenére, amelyek arra utalnak, hogy Jézus a Messiás, némelyek mégis elutasították. Két okból is foglalkozunk ezzel a kérdéssel: hogy mi magunk elkerüljük ezt a hibát; de azért is, hogy hatni tudjunk másokra is, akiket ez veszélyeztet.