Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” (569-589. o.) c. fejezet

„Isten mint aranykincset bízta a héberekre az igazságot. Krisztus maga hozta létre a zsidó üdvrendet, amely a menny pecsétjét hordta magán. A megváltás nagy igazságai előképek és jelképek mögé rejtőztek. Amikor pedig Krisztus eljött, a zsidók nem ismerték fel azt, akire a szimbólumok mutattak. Isten Igéje a kezükben volt, de a nemzedékről nemzedékre átörökített hagyományok, valamint a Szentírás emberi magyarázatai eltakarták előlük a Krisztusban rejlő igazságot. A szent iratok lelki mondanivalója elveszett. Nyitva állt előttük az ismeretek kincsestára, de ők mit sem tudtak róla.

Isten nem rejti el az igazságot az emberek elől, hanem saját eljárásaik miatt válik az homályossá előttük. Krisztus számtalanszor bebizonyította a zsidó népnek, hogy Ő a Messiás. Tanítása azonban életük gyökeres megváltozását igényelte. Tudták, hogy ha elfogadják Krisztust, le kell mondaniuk dédelgetett vezérelveikről és hagyományaikról, önző, bűnös szokásaikról. A változatlan, örök igazság elfogadása áldozatot követelt. Ezért elvetették Isten legmeggyőzőbb bizonyítékát is, amellyel hitet akart ébreszteni bennük Krisztus iránt. Vallották, hogy hisznek az ótestamentumi írásokban, de nem fogadták el azt a bizonyságtevést, amelyet Krisztus életéről és jelleméről tartalmazott. Nem engedték magukat meggyőzni, mert nem akartak megtérni. Nem akarták kialakított nézeteiket feladni. Az evangélium kincse – az Út, az Igazság és az Élet – közöttük volt, de ők elutasították a menny legnagyobb ajándékát” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 65-66. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Hogyan építik a hitünket a Jézus élete által beteljesített próféciák?

2) Mi volt az a három-négy fő dolog, ami akadályozta, hogy a vallási vezetők hitre jussanak Jézusban? Hogyan mutatkoznak meg ma is ezek az elvek?

3) Térképezzük fel, hogy mibe vetjük a bizalmunkat mi magunk! Vajon milyen lépésekkel erősíthetjük a hitünket?

4) Mit tanulhatunk a hétfői rész utolsó kérdésére adott válaszunkból a Szentírás tekintélyével kapcsolatban? Miért utasítsunk el mindent, ami kételyt ébresztene bennünk az Írás legfőbb tekintélyét illetően?