SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jeremiás 2:13; Zakariás 9:9; János 5:17, 20,

36-40, 46-47; 8:12-30; 13:18; 17:12

„De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem” (Jn 5:36).

János evangéliumában újból és újból szembesülünk Jézus tetteivel és szavaival, amelyek azt mutatják, hogy igen, a Messiás (ho Máshíach), a Krisztus jött el Izraelbe, a Szentírás jövendölése szerint, úgy, mint aki közülük való, Betlehemben született zsidó.

Azonban amint János megírta, „A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt” (Jn 1:10).

A világban volt, amit Ő teremtett, a világ mégsem ismerte meg Őt? Különös kijelentés! Ám ahogy láthatjuk Jánosnál és a többi evangéliumban, sokan nem ismerték fel, akiknek bizony fel kellett volna ismerniük, kiváltképp a tettei és a szavai miatt. Ráadásul az ószövetségi Szentírás is Őrá mutatott.

Ezen a héten szintén János kijelentéseit vizsgáljuk azzal kapcsolatban, hogy Jézus a Messiás. Azt is megnézzük, miért utasították el továbbra is sokan, noha igen komoly érvek támasztották alá, hogy Ő a Krisztus.

Mit tanulhatunk ezeknek az embereknek a hibáiból?