Amint a múlt heti tanulmány is példázza, János evangéliuma Jézus Krisztussal, az Igével és a teremtés előtti örök létezésével kezdődik. Majd újabb tanújaként Keresztelő János is feltűnik a bevezetőben. Jézus korában voltak olyan zsidók, akik két messiást vártak, egy papi és egy királyi messiást. János egyértelműen kifejezi, hogy Keresztelő János nem tartott igényt egyik messiási címre sem, ő az igaz Messiás tanújaként lépett fel.

Olvassuk el Jn 1:19-23 verseit! Mit mondott Keresztelő János a saját szolgálatáról és küldetéséről?

A vallási vezetők papokat és lévitákat küldtek Jánoshoz, hogy tudakolják, ki ő. Mivel a messiásvárás hullámai magasra csaptak Júdeában, fontos volt, hogy Keresztelő János tisztázza a viszonyát ezekhez a váradalmakhoz. Nem ő volt a Világosság, de Isten küldte, hogy bizonyságot tegyen a Világosságról és utat készítsen a Messiás eljövetele előtt (Jn 1:6-8). Ezért felelte a lehető legegyszerűbben: „Nem én vagyok a Krisztus” (Jn 1:20).

János vízzel keresztelt, Krisztus azonban Szentlélekkel (Jn 1:26, 33). János arra sem mondta magát méltónak, hogy kioldja Jézus sarujának a szíját (Jn 1:27). Krisztus azért volt különb Jánosnál, mert már előtte létezett (Jn 1:30). Ő az Isten Fia, János pedig csak Őrá mutatott (Jn 1:34).

Olvassuk el Ézs 40:1-5 és Jn 1:23 verseit! Mire vonatkoztatta Ézsaiás szavait János?

A köves, földutak korában a királyok előtt gyakran szolgákat küldtek, hogy egyengessék el az utakat, távolítsák el az éles dolgokat, mert a lehető legsimábbá akarták tenni az uralkodó útját. Hasonlóképpen János a prófécia teljesedéseként jött el, hogy előkészítse az emberek szívét Jézus érkezésére.

Milyen szempontból hasonló a hetednapi adventisták szolgálata Keresztelő Jánoséhoz? Milyen párhuzamokat találunk?