SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 40:1-5; János 1:19-23, 29-40, 44-52;

3:1-21; Róma 5:6

„Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3:3, ÚRK).

Jézus vitathatatlanul komoly szentírási bizonyítékokkal támasztotta alá a kijelentéseit önmagáról, mint például ezt: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak” (Jn 6:47).

Sok minden történt: vizet változtatott borrá, ezreknek adott enni néhány kenyérből, meggyógyította a királyi ember fiát meg a Bethesda tavánál fekvő beteget, látóvá tette a vakon született férfit és feltámasztotta Lázárt. Az evangélista számos eseményt és embert felsorakoztat, hogy tanúsítsák, kicsoda Jézus – zsidókat, pogányokat, gazdagokat, szegényeket, férfiakat, nőket, vezető embereket és a köznépből valókat, művelteket és tanulatlanokat.

Az Atya bizonyságtételére is rámutat, valamint a Szentírásra, amelyek egyaránt bizonyítják kilétét.

A heti részt Keresztelő János hatalmas erejű tanúságtételével kezdjük, de más tanúk is színre lépnek: András, Simon Péter, Fülöp, Nátánaél és még valaki, akinek a bizonyságtételére a legkevésbé számítottak: Nikodémus, a farizeus. Az árnyékban pedig meghúzódik még egy tanú (az Andrással lévő másik tanítvány Jn 1:35, 41 verseiben), aki nem más, mint János.