Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Velünk az Isten” (11-18. o.) c. fejezete

„Az Úr Jézus Krisztus, Isten Fia az örökkévalóságtól fogva létezett, külön Személy, mégis egy az Atyával. Kimagasló dicsőség volt a mennyben. A mennyei értelmes lények fejedelmeként jogosan megillette a csodálat, amiben az angyalok részesítették. Ez nem számított Isten megkárosításának [Péld 8:22-27 idézete]. Világosságot és dicsőséget hordoz az az igazság, hogy Krisztus már a világ alapjainak letétele előtt is egy volt az Atyával. Ez a sötét helyen felragyogó fény, ami isteni, eredeti dicsőséggel övezi. Ez a végtelenül titokzatos igazság magyaráz más titokzatos igazságokat is, amelyek különben megmagyarázhatatlanok volnának, és mindeközben megközelíthetetlen és felfoghatatlan világosság övezi” (Ellen G. White megjegyzései, The Seventh-day Adventist Bible Commentary. 5. köt. 1126. o.).

„Jézus ezt mondta: ťHa felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszokŤ (Jn 12:32). A bűnösnek Krisztust mint Megváltót kell megismernie, aki a világ bűnéért az életét áldozta fel. Ha Isten Bárányát a Golgota keresztjén szemléljük, kibontakozik előttünk a megváltás titka, és Isten szeretete bűnbánatra vezet bennünket. Krisztus a szenvedése és halála által a hozzánk, bűnösökhöz való felfoghatatlan szeretetéről tett bizonyságot; s miközben a bűnös szemléli ezt a szeretetet, szíve érzővé, elméje fogékonnyá lesz, és lelke töredelmes vallomást tesz… Ha azonban bármikor javulni igyekszenek, komolyan vágyakozva a helyes életre, akkor erre egyedül Krisztus ereje készteti őket. Még észre sem veszik, de a szent befolyás munkálkodni kezd a szívükben, lelkiismeretük felébred és életmódjuk átalakul. Amikor Krisztus vonzza őket, hogy keresztjére tekintsenek, szemlélni Őt, akit bűnük juttatott a keresztfára, akkor követni kezdik lelkiismeretük intő szavát” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, 21. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Miért kezdte úgy János az evangéliumát, hogy Jézus teremtői szerepére utalt? Eszerint a teológiának mennyire fontos eleme a teremtés? Miért különösen lényeges, hogy helyesen értsük a teremtést, úgy, ahogy a Szentírás kinyilatkoztatja?

2) Időzzünk még a vasárnapi rész utolsó kérdésénél! Mennyiben lenne más a helyzet, ha nem az örökkévaló Isten, hanem egy teremtmény halt volna meg a kereszten? Mit veszítenénk, ha Jézus nem volna örökkévaló Isten?