Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „A galileai válság” (319-330. o.), „Lázár, jöjj ki!” (441-451. o.) és „Papi ármányok” (452-456. o.) c. fejezetei

„Krisztus élete, mely életet ad a világnak, Igéjében rejlik. Jézus szava által gyógyított betegségeket és űzött démonokat, szavára csendesedett le a tenger, támadt föl a halott, és az emberek tanúsították, hogy szavában hatalom van. Isten Igéjét szólta, amikor az Ószövetség összes prófétája és tanítója által szólt. Az egész Biblia Krisztus megnyilatkozása, és a Megváltó az Igéhez akarta erősíteni követőinek hitét. Amikor látható jelenléte visszavonul, az Ige lesz erejük forrása. Mesterükhöz hasonlóan nekik is minden Igével kell élniük, ťamely Istennek szájából származikŤ (Mt 4:4).

Amiképpen fizikai életünket az élelem tartja fönn, azonképpen lelki életünket Isten Igéje élteti. Minden léleknek Isten Igéjéből kell életet kapnia saját maga számára. Ahogyan magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy magunknak kell bevennünk az Igét is. Ne pusztán más értelmének a közvetítésével kapjuk meg. Gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, kérjük Istentől a Szentlélek segítségét, hogy megérthessük Igéjét” (i. m. 325-326. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) A héten arról olvastunk, hogy Jézus megvendégelt ötezer embert, meggyógyította a születésétől fogva vak férfit, majd pedig feltámasztotta Lázárt a halálból, minden esetben istenségének hatalmas bizonyítékát adta. Ám ha mégoly bámulatosak voltak is ezek a csodák, megoszlás alakult ki a nyomukban. Voltak, akik hittel fogadták, mások azonban kételkedtek. Komoly bizonyítékok láttán is dönthetnek úgy az emberek, hogy nem fogadják el Istent. Mi a tanulság ebből?

2) Ezek a történetek egyöntetűen Krisztusra, Isten Fiára mutatnak. Miért olyan fontos a Jézusba mint Megváltóba vetett hit szempontjából az, hogy Ő Isten?

3) Térjünk vissza 1Kor 1:26-29 verseihez! A 21. században hogyan működik ugyanez az elv? A keresztény hitből mit tartanak „bolondságnak”, mit gúnyolnak és utasítanak el azok, akik „test szerint bölcsek”? Mi az a hitünkben, ami „megszégyeníti” „az erőseket”?