„Jézus nem biztosította isteni segítségről [a bénán fekvő embert]. A férfi egy percre kételkedhetett volna, de akkor elveszíti egyetlen gyógyulási lehetőségét. Ám hitt Krisztus szavának, aszerint cselekedett, és visszanyerte erejét. Ugyanilyen hittel nyerhetünk lelki gyógyulást. A bűn elválasztott az isteni élettől. Lelkünk megbénult. Nem vagyunk képesek szent életet élni, ugyanúgy, mint a magatehetetlen férfi sem tudott járni… Ezek a csüggedők, küszködők nézzenek fel! A Megváltó a vérén megváltottak fölé hajol, és kifejezhetetlen szelídséggel, szánalommal így szól: ťAkarsz-é meggyógyulniŤ (Jn 5:6)? Megparancsolja, hogy kelj fel egészségesen, békében. Ne várj, amíg érzed, hogy meggyógyultál! Higgy szavának és teljesül! Állj akaratoddal Krisztus oldalára! Szolgálj neki, cselekedj szava szerint, és erőt fogsz kapni! Bármilyen bűnös szokásba, uralkodó szenvedélybe merül is bele az ember hosszú időn át, amely parancsol a testnek és léleknek, Krisztus meg tud és meg is kíván szabadítani attól. Életet ad lelketeknek, melyek ťholtak a ti vétkeitek miattŤ (Ef 2:1). Megszabadítja a gyengeség, szerencsétlenség és a bűn láncai által megkötözött foglyot” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 160-161. o.).

„Jézus visszautasította az istenkáromlás vádját. Az én hatalmam – mondta – a munkavégzés, amivel vádoltok engem az, hogy Isten Fia vagyok, egy vagyok vele természetemben, akaratomban, célomban” (i. m. 166. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) A heti tanulmányban a hit volt a lényeg, ezért történhetett meg a gyógyulás. A vallási vezetőkben azonban a kétely és a hitetlenség veszélyei mutatkoztak meg. Miért nem szabad összetéveszteni a kételkedéssel azt, ha kérdéseink vannak (mindenkinek vannak)? Miért nem ugyanaz a kettő? Miért fontos tudni, hogy mi a különbség közöttük?

2) Térjünk vissza a csütörtöki rész utolsó kérdéséhez! Hetednapi adventistaként miért kell különösen óvakodnunk ettől a veszélytől? Fontos például tudni, hogy melyik az igaz szombat, sőt meg is ünnepelni azt, vagy ismerni a holtak állapotának tantételét, de még ezek az igazságok sem üdvözítenek! Miért nem? Ki által nyerünk üdvösséget? Hogyan?

3) Térjünk vissza ahhoz, amire Jézus figyelmeztetett Jn 5:47 versében! Hogyan esnek ebbe a hibába például azok, akik nem fogadják el az egész világra kiterjedő özönvízről és a hatnapos teremtésről szóló bibliai beszámolót?