SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 12:9-14; Márk 3:22-23;

János 2:1-11; 4:46-54; 5:1-47

„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványok szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az ő nevében” (Jn 20:30-31, ÚRK).

Miért írta János ezt az evangéliumot? Jézus csodáit szerette volna kiemelni? Vagy inkább bizonyos tanításait akarta kihangsúlyozni? Mi volt az evangélium megírásának az oka?

A Szentlélek hatalma és befolyása alatt János ezt el is mondja: ugyan még nagyon sok mindent lehetett volna írni Krisztus életéről (Jn 21:25), de az evangéliumban szereplő történeteket azért írta le, „hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az ő nevében” (Jn 20:30-31, ÚRK).

Ezen a héten János beszámolója alapján Jézus néhány első csodáját fogjuk tanulmányozni – amikor egy menyegzőn a vizet borrá változtatta, meggyógyította valakinek a halálos beteg fiát, valamint a Bethesda tavánál fekvő beteget.

János ezeket a csodákat „jeleknek” nevezi, amikor nem olyasmire gondol, mint az utcai jelzések. A valóság mélyebb szintjére mutató csodákról van itt szó, amelyek mutatják, hogy Jézus a Messiás. A beszámolókban emberek példáit látjuk, akik hittel válaszoltak Jézusnak, és ez arra biztat, hogy mi is ezt tegyük.