Az életünk egy rózsaszál,
kibújik a földből, és
rámosolyog a napsugár.
Bimbóba szökken és virít –
illatozik és csodás, de ó jaj,
hamar jön nagyon az elhervadás.
Ilyen az életünk, rövid nagyon,
rohan velünk, beleszédülünk.
Ragadd hát meg a perceket,
szakítsd le minden nap virágát!
Tedd boldoggá az életed,
úgy, hogy add a szeretetet!
Ha adod, kapni is fogod,
átfonnak majd ölelő karok
Azt sem veszed észre, mily rövid az élet,
ha Istennel éled ezt a földi létet.
Nem veszed majd észre, mert
folytatod a csillagok özönében
Isten kegyelméből –
majd az öröklétben.