Az életünk egy rózsaszál,

kibújik a földből, és

rámosolyog a napsugár.

Bimbóba szökken és virít –

illatozik és csodás, de ó jaj,

hamar jön nagyon az elhervadás.

Ilyen az életünk, rövid nagyon,

rohan velünk, beleszédülünk.

Ragadd hát meg a perceket,

szakítsd le minden nap virágát!

Tedd boldoggá az életed,

úgy, hogy add a szeretetet!

Ha adod, kapni is fogod,

átfonnak majd ölelő karok

Azt sem veszed észre, mily rövid az élet,

ha Istennel éled ezt a földi létet.

Nem veszed majd észre, mert

folytatod a csillagok özönében

Isten kegyelméből –

majd az öröklétben.