Marokra fogott kérdőjeleim
hozom szent lábadhoz, Uram!
Szívósan kísérték lépteim,
gáncsolva gyötörték utam.
Mit tettél bolygónk asztalára?
Fehérült arccal nézek Rád.
Idült érzés megfojt: semmit,
csupán kételyeim boglyát.
Görgetem, szerte szórom őket;
bántok, gyöngítek sokakat.
Könyörülj rajtam, Istenem,
nem bírom már a vádakat,
amiket szórok önmagamra!
Bíznom kell: még így is szeretsz.
Mondtad: vádoló a Sátán;
Te, jó Uram, hazavezetsz!
Arcom lekésett a ragyogásról,
szemem csak könnyeket ontott,
de harsog felém a Golgotáról:
higgy! Ő téged is megváltott!