Marokra fogott kérdőjeleim

hozom szent lábadhoz, Uram!

Szívósan kísérték lépteim,

gáncsolva gyötörték utam.

Mit tettél bolygónk asztalára?

Fehérült arccal nézek Rád.

Idült érzés megfojt: semmit,

csupán kételyeim boglyát.

Görgetem, szerte szórom őket;

bántok, gyöngítek sokakat.

Könyörülj rajtam, Istenem,

nem bírom már a vádakat,

amiket szórok önmagamra!

Bíznom kell: még így is szeretsz.

Mondtad: vádoló a Sátán;

Te, jó Uram, hazavezetsz!

Arcom lekésett a ragyogásról,

szemem csak könnyeket ontott,

de harsog felém a Golgotáról:

higgy! Ő téged is megváltott!