„Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást” (Péld 10:22).
„Semmi nem lehet igazán a hasznunkra Isten áldása nélkül. Amit Isten megáld, az áldott. Ezért »jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az ő gazdagsága« (Zsolt 37:16). Többet ér a kevés Isten áldásával, tovább is tart. Isten kegyelme által a kevés sokáig elég. Ha Isten országa ügyének szolgálatára szenteljük magunkat, az Úrnak gondja lesz a mi dolgainkra!
Az Úr áldást adott az egyszerű mezei virágokban, a kellemes illatokban. Szépséggel festett meg minden apró virágszálat, hiszen Ő a Mester, a Művész. Aki megteremtette a természet csodáit, még sokkal többet tesz lelkünkért. Szereti a szépet, tehát kegyelmével kívánja díszíteni jellemünket. Szeretné, ha beszédünk olyan kellemes illatot árasztana, mint a mező virágai. Fizikai szükségleteinkről naponta gondoskodik áldásaival…
Igazi áldásban csak az részesül, akinek legfőbb törekvése a lelket tápláló és örökre szóló áldások elnyerése. Megváltónk így szól hozzánk: »keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek« (Mt 6:33). Isten valóban törődik velünk, még a múló áldásaival is. Mennyei Atyánk tekintete nem siklik át földi javunk felett, tudja, hogy ezekre szükségünk van… Amikor Isten mosolya kíséri erőfeszítéseinket, az többet ér minden földi jövedelemnél…
Frissen kell tartanunk minden szabadítás, áldás emlékét, amit Isten népének adott a múltban a további és még gazdagabb, bőségesebb áldások zálogaként! Áldásainak – melyek elnyerése kiváltságunk – nincs határa” (Ellen G. White: Our Father Cares. 101-102. o.).