SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 9:24-27; Márk 15:42-47; 16;

János 20:11-18; 1Korinthus 15:1-8; Kolossé 2:10-12

„Az pedig így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincs itt; íme, a hely, ahova őt helyezték” (Mk 16:6, ÚRK).

Jézus kereszthalála megkondította a lélekharangot a tanítványok reményei és hite felett. Sötét hétvége volt ez a számukra, hiszen nemcsak Mesterük halálának tényével kellett megbirkózniuk, hanem a saját életüket is féltették (Jn 20:19).

Márk evangéliumának utolsó fejezete a 16., ezt áttanulmányozva megvizsgáljuk, mi történt Jézus halála után.

Először a feltámadással foglalkozunk, majd azzal, hogy miért mentek az asszonyok a sírhoz vasárnap reggel. Adventisták néha visszariadtak a feltámadás reggelének témájától, ugyanis mások a vasárnap szentségének igazolására használták fel ezt a történetet. Mi azonban inkább azt keressük, hogyan örülhetünk a vasárnapi feltámadásnak, noha sajnos kinőttek belőle hamis teológiai nézetek is.

Másodszor, a tanulmányunk magyarázza Márk 16. fejezetének első verseit, összekapcsolva e szavakat az egész könyvön átívelő témával. A hétfői és a keddi rész ezeket a kérdéseket taglalja mélyebben.

Harmadszor pedig szerdán és csütörtökön, a hét lezárásaként Márk 16 további szakaszát tanulmányozzuk, átgondoljuk, milyen küldetést szán nekünk ez által is Isten. Végül egy felhívás vár Márk evangéliuma olvasóira: hirdessék az evangéliumot szerte a világon.