SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 22:19; Dániel 9:24-27; Márk 15;

Lukács 13:1; János 1:1-3; 20:24-29

„Jézus kilenc órakor hangosan felkiáltott: ťElói, elói, lámá sabaktáni!Ť, amely azt jelenti: ťÉn Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemŤ” (Mk 15:34, ÚRK)?

Márk 15. fejezete Jézus szenvedéstörténetét közli. Beszámol kihallgatásáról, elítéléséről, arról, hogyan gúnyolták a katonák, miként feszítették keresztre, hogyan halt meg és temették el. Az itt ábrázolt események szigorú, letisztult részletességgel jelennek meg, valószínűleg azt akarta az író, hogy a tények magukért beszéljenek.

Az egész fejezetben jellemzően fontos szerepet kap az irónia. Emiatt hasznos egyértelműen meghatározni, hogy ez mit is jelent.

Az irónia három gyakori eleme 1) a jelentéstartalom két szintje, 2) a két szint tartalma ellenkező vagy egymással ellentétes és 3) aki nem látja az iróniát, nem ismeri fel, mi is történik valójában, nem tudja, hogy ő fogja elszenvedni a következményeket.

A héten vizsgálandó fejezet tele van fájdalmasan ironikus jelenetekkel, amelyek komoly igazságokra mutatnak rá Jézus halálával és annak jelentőségével kapcsolatban. Pilátus megkérdezte: „Te vagy a zsidók királya” (Mk 15:2, ÚRK)? A katonák a keresztre kitűzött táblán gúnyolódtak, a vallási vezetők így csúfolódtak: „Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni” (Mk 15:31, ÚRK), aztán pedig váratlanul megjelent Arimátiai József.