Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „Jézus megáldja a gyermekeket” és „Egy fogyatkozásod van” c. fejezetek, 431-440. o.

„Jézus mindig is szerette a gyerekeket. Elfogadta gyermeki együttérzésüket és nyílt, természetes szeretetüket. Tiszta ajkukról a zengő, hálás dicséret zeneként hangzott fülében, lelkileg felüdítette, amikor lehangolták a fortélyos képmutatók. Amerre csak a Megváltó járt, szelíd, kedves modora megnyerte a gyerekek bizalmát” (i. m. 431. o.).

„Azoknak, akiknek az ifjú főemberhez hasonlóan magas tisztségük, nagy vagyonuk van, túl nagy áldozatnak tűnhet, hogy Krisztus követéséért mindent feladjanak. Mindenkinek e viselkedési szabály szerint kell eljárnia, aki az Ő tanítványa akar lenni. Nem fogadhat el fogyatkozást az engedelmességben. Krisztus tanításainak lényege az én alárendelése. Gyakran ellentmondást nem tűrőnek tűnik a hang, mellyel célba vesz és utasít. Nincs más út az ember megmentésére, mint minden olyasmitől elszakadni, amit ha fenntart, megrontja egész lényét” (i. m. 439-440. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Hogyan segíthetünk a gyerekeknek és a fiataloknak kapcsolatban maradni Krisztussal és a gyülekezeti közösséggel? Miért olyan fontos folyamatosan erre törekedni?

2) Néha azt halljuk emberektől, hogy őket nem érdekli a pénz. Ez nem igaz. Mindenkit foglalkoztat a pénz, és ez még nem baj. Mi lehet akkor a gond a pénzzel, és miért vigyázzanak a hűséges keresztények, legyenek akár gazdagok, akár szegények, hogy miként viszonyulnak a pénzhez?

3) Mit felelnénk, ha Jézus tőlünk kérdezné meg: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?”

4) Időzzünk még Jézusnak Mk 10:43-45 verseiben feljegyzett szavainál! Mit jelent így élni? Hogyan tanulhatunk meg szolgálni, nem pedig azt elvárni, hogy mások nekünk szolgáljanak? Mit jelent ez az életünk és a másokhoz való viszonyulásunk szempontjából?