SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 20:12; Ézsaiás 29:13;

Márk 7; 8:11-21

„Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalannᔠ(Mk 7:15, RÚF).

A heti tanulmány tárgya Márk evangéliuma 7. fejezete és a 8. fejezet első fele lesz. A 7. fejezet elején Jézus szembement a vallási hagyományokkal, amiből konfliktus támadt. Azonban mindezt úgy tette, hogy jól láthatóan támogatott valamit, ami különösen időszerű a mai keresztényi életben is.

Ezt követően egy találós kérdést tett fel, ezzel segítve annak megértését, hogy valójában mi a hit lényege.

Később Tírusz és Szidón vidékére indult, ahol találkozott egy asszonnyal, aki – egyetlenként az evangéliumokban – győztesen került ki a Jézussal folytatott vitából. Szokatlan ez a találkozás, ami mögött volt bizonyos rejtett kommunikáció, amire utalt az asszony. A hitére való tekintettel Jézus megadta neki, amit kért.

A 7. fejezet másik gyógyítása azt a fontos igazságot közvetíti, hogy ha mégoly lenyűgözőek is a csodák, semmiképpen nem elegendőek ahhoz, hogy az emberek szíve megnyíljon az igazság előtt. Gondoljunk bele, mi haszna volt a csodáknak a vallási vezetők esetében, akik eleve el akarták utasítani Jézust!

A Márk evangéliumának 8. fejezetével foglalkozó tanulmány érinti azt is, hogy mi a kenyér jelentősége a tanítások és a hagyományok szimbólumaként. Komoly tanulságok rejlenek ezekben a történetekben a vallási élet értelmével és gyakorlatával kapcsolatban.