SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 4Mózes 27:17; Zsoltárok 104:1-9;

Márk 4:35-41; 5

„De ő nem engedte, hanem azt mondta neki: Menj haza a tieidhez, és mondd el nekik, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogyan könyörült rajtad” (Mk 5:19, ÚRK).

Jézus szolgálata nagyrészt Galileában zajlott, főként a Galileai-tenger partján, ami mintegy 21 km hosszú és 13 km széles tó. A legnagyobb víztömeg a területen, a környékbeli emberek életének központi helye volt.

Márk evangéliumának 4. fejezete végén Jézus és a tanítványai átkeltek a Galileai-tenger túlsó partjára. Vihar támadt, amit Jézus lecsendesített, szólt a szélnek és a hullámoknak. Márk 6. fejezete hasonló jelenettel ér véget, de akkor Jézus a vízen járva közeledett a csónakban ülő tanítványaihoz. A két tengeri jelenet között számos csodát tett a szárazföldön, és a tanítványok is elkezdték missziós tevékenységüket. Ezek a történetek képezik a heti tanulmány tárgyát.

E mozgalmas események közös jellemzője, hogy bemutatják az olvasónak, ki is Jézus. Ő az, aki képes lecsendesíteni a vihart, megszabadítani egy megszállottat, meggyógyítani egy asszonyt, aki csupán a ruhája szegélyét érinti meg, feltámasztani egy halott kislányt, de prédikált a szülővárosában, igehirdetői misszióba küldte a tanítványait, néhány kenyérrel és hallal ötezer embert megvendégelt, vízen járt. Hatalmának e bámulatos megnyilvánulásai közelebb vitték a tanítványokat ahhoz, hogy megértsék: valóban Ő az Isten Fia.