Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó, „A magvető kiment vetni” c. fejezet, 17-26. o.

„Krisztus teljes odaszentelődést, osztatlan szolgálatot kíván. Szívünket, értelmünket, lelkünket és erőnket igényli. Ez az igazi keresztény élet, a szentség feltétele. Ne dédelgessük énünket! Aki önmagának él, az nem hívő keresztény.

Kövessük eljárásunkban a szeretet elvét! Isten kormányzata mennyen és földön a szeretet elvére épül. Határozza meg a keresztény ember jellemét is a szeretet! Csak így lehet állhatatos. Csak így tudja elviselni a próbát és leküzdeni a kísértést.

A szeretet áldozatokban mutatkozik meg. A megváltás terve áldozatra épült – áldozatra, amely olyan széles, mély és magas, hogy nem lehet megmérni. Krisztus mindent odaadott értünk, és akiben Ő lakik, az kész mindent feláldozni Megváltójáért. Az Ő megdicsőítését minden másnál fontosabbnak tartja” (i. m. 27-28. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) „Kövessük eljárásunkban a szeretet elvét! Isten kormányzata mennyen és földön a szeretet elvére épül.” Hogyan mutat rá a kereszt erre a nagyszerű igazságra? Hogyan lehetünk képesek ezt a szeretetet továbbadni az életünkben? És miért kell ezt tennünk?

2) Mit mondanál annak, aki szerint Jézus azért beszélt példázatokban, hogy a kívülállókat sötétben tartsa? Miért tett volna ilyet Jézus, hiszen Ő minden emberért meghalt (lásd 1Jn 2:2)? Hogyan is tarthatná szándékosan sötétségben azokat, akiknek a megváltásáért feláldozta az életét a kereszten?

3) A lámpát a lámpatartóra kell tenni, nem pedig egy kosár alá (Mk 4:21). Alkalmazzuk ezt az elvet a gyülekezetünkre! Milyen a kapcsolatunk a környékbeliekkel? Hogyan emelhetnénk magasabbra a fényt?

4) Gondolkodjunk a növekvő mag példázatáról (Mk 4:26-29)! Mi az emberek szerepe az evangélium magjának növekedésében, és mi Istené? Nyilván van benne szerepünk, de hogyan biztosíthatjuk, hogy valóban teljesen Istentől függjünk? A teljes függőség elismerése része lehet annak, amit a fejlődés érdekében tehetünk?