Félszázad év!

A végtelenben ez csak egy parány.

Ámde harcban sok. S Megváltónk oldalán

csupán ez ér! – Nem ígért mást,

mert fehér kenyér és pompás palást

sohasem volt tanítványi bér!

Harc, küzdelem, lemondás és alázat,

ezen felül minden nap új gyalázat;

ez az, mit Ő ígért.

Sohase’ földi célt!

S megkaptuk igazán.

De vár reánk már a part túlsó oldalán.

S közeleg már a rév.

Oh félszázad év!

Arasznyi létünkben mily óriás!

S előttünk Jézus tövistől glóriás

szent alakja jár, e honban

már tíz százada. – De mégis hol van?

Nem látszik más, csak vérző lábnyoma:

Muhi, Mohács s a szenvedések árja.

Pedig lelkünk békességét várja.

Holott most is itt jár;

szívünk előtt is vár

bebocsájtást kérve,

advent reménységben már félszázad éve.

És el is jő végre.