Hajtják, űzik, hajszolják az emberek a semmit,

Rabul ejtett a nincsvadász.

Hálóba hajtott kincseink mind kicsúsznak kezünkből,

Beleszédülünk a torz forgásba.

Kiszálkásodott idegeink görcsösen kiáltanak.

Egyre tapossuk a léleksajtónk.

Már nem halljuk tisztán a dalt,

amit hittel énekeltünk.

A mesék sem rólunk szólnak.

Álmainkból harangzúgásra riadunk.

AZ ÓRIÁSOK

„Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek,

semmiképp sem mentek be az Isten országába”

Vannak még óriások a Földön?

Magas, erős emberek,

akik felettünk állnak

a hitben és a szeretetben.

Akik, olyanok, mint a kisgyermekek.

NÉGYSOROS

Hol van a hit, remény és szeretet?

Bujkál a templom padsorai között.

Megfeszítjük!

Vajon harmadnapra feltámad?