SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 91:1-11; Jeremiás 25:33; 30:5-7;

Jelenések 20:11-15; 21:2; 22:11-12

„Hallottam, amint a trón felől egy hatalmas hang ezt mondta: Íme, az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:3-4, ÚRK).

Reményteljesen gondolhatunk a jövőre. Noha igencsak megpróbáló idők állnak előttünk, nehézségeket kell elszenvednünk, szomorúságokat tapasztalnunk, mégis bízhatunk abban, hogy közeleg egy jobb nap, tehát értelmesen, céltudatosan és örömmel élhetjük az életünket ma. Franklin D. Roosevelt az Egyesült Államok történelmének egyik legnehezebb időszakában, 1933-1945 között töltötte be az elnöki tisztet. Paralízis következtében megbénult, segítség nélkül nem tudott mozogni. Ő írta: „Folyamatosan abba a reménybe, hitbe kapaszkodtunk, hogy egy jobb élet, jobb világ jön.” Albert Einstein, a világ egyik legragyogóbb koponyája így írt: „Tanulj a tegnapból, élj a mában és legyen reményed a holnapban!” Alfred, Lord Tennyson, a Viktória királynő korában élt nagy angol költő pedig így fogalmazott: „A következő év küszöbén ott mosolyog a remény, azt súgja: ťBoldogabb lesz!Ť”

A negyedév utolsó tanulmányában látni fogjuk Krisztus állhatatos szeretetét az univerzum történelmének legizgalmasabb idejében, valamint a jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben aratott elsöprő, teljes győzelmét. A Biblia utolsó irata, A jelenések könyve reményt ad a mára, a holnapra – és örökre!

Az e heti tanulmánnyal olvassuk el A nagy küzdelem 39-42. fejezetét!