Jel 13:1-2 verse szerint honnan emelkedik fel ez a fenevad, és ki adja a hatalmát?

A jelenések könyve Sátánnal azonosítja a sárkányt. Jel 12:3-5 szakasza szerint nyomban a születése után meg akarta ölni „a fiúgyermeket”, aki később „elragadtatott Istenhez és az ő trónjához” (ÚRK). Az ördög a pogány Róma által akarta megölni Krisztust (lásd Mt 2:16-18). Isten és az ember fő ellensége politikai és vallási intézmények által éri el céljait.

A fenevad hatalmáról olvassuk: „A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt” (Jel 13:2, SZIT). Ez a prófécia évszázadokkal később pontosan teljesedett, amikor a római császár, Nagy Konstantin a fővárosát áthelyezte Rómából a későbbi Konstantinápolyba, a mai Törökország területére. Emiatt hatalmi vákuum alakult ki a császárok korábbi székhelyén, trónja körül, Róma császári városában. A pogány Róma így adta át a trónját, a fővárosát a fenevadnak.

Isaac Backus megállapítja: „Amikor a birodalom központját Konstantinápolyba helyezte át… Nagy Konstantin lehetővé tette Róma püspökének, hogy minden földi ember, sőt a Menny Istene fölé emelje magát” (Le Roy Edwin Froom: The Prophetic Faith of our Fathers. 3. köt. 213. o.). Thomas Hobbes szerint „a pápaság nem más, mint a letűnt Római Birodalom szelleme, annak sírhelyén ül megkoronázva” (Leviathan. New York, 1996, Oxford University Press, 386. o.). Alapos elemzés nyomán kitűnik, hogy Jelenések 13. fejezetében a tengerből feljövő fenevad egy hitehagyóvá lett vallási hatalom, ami Rómából emelkedik fel és világszéles vallási rendszerré nő (Jel 13:3-4). Ez a fenevad nem egy személy, hanem egy vallási szervezet, amely emberi rendelkezéseket állított Isten Igéje helyére.

Jel 13:1, 6 versei milyen kulcsszavakkal azonosítják a fenevad hatalmát?

Jn 10:33 és Lk 5:21 versében a Biblia két példával határozza meg a káromlás jelentését: 1) amikor egy ember lép fel úgy, mintha Isten volna, azt állítja magáról; 2) amikor egy ember kijelenti, hogy van hatalma megbocsátani a bűnöket. Az itt említett történetekben igazságtalanul vádolták Jézust káromlással, hiszen Ő valóban Isten, tehát joga van megbocsátani a bűnöket. A római pápaság két jellemző tantételét nevezi a Biblia káromlásnak: amikor állítja, hogy papjainak hatalmukban áll megbocsátani a bűnöket, valamint a pápa isteni előjogokkal bír a földön.