A jelenések könyvének üzenete sokkal több a rejtélyes szimbólumoknál, a furcsa fenevadaknál és a meghökkentő képeknél, a szerető Isten mond el benne örök igazságokat a végidőben élő nemzedéknek. A Krisztus és Sátán közötti küzdelem a mennyben robbant ki, a központi kérdése az imádat, végül akörül is fog tetőzni.

Vessük össze Jel 14:7, 9 és 4:11 verseit! Mi az a téma, ami átível A jelenések könyve egészén?

A jelenések könyvében az imádat kérdése elválaszthatatlanul összekapcsolódik a teremtéssel. Jel 14:7 arra szólít, hogy imádjuk az Urat, a Teremtőt. Az elmúlt két évszázad idején viharos erővel söpört végig a világon az evolúció tana, a szombat ezzel szemben örök emlékeztető arra, hogy kik is vagyunk valójában. Folyamatosan megerősít abban, hogy Isten teremtményei vagyunk, aki méltó a hűségünkre és az imádatunkra. Ez az egyik oka annak, hogy az ördög annyira gyűlöli a szombatot.

Olvassuk el Jel 12:17 és 14:12 verseit! Hogyan fejezhetjük ki a legjobban, hogy imádjuk a Teremtőt?

A fenevad imádatával szöges ellentétben áll a Teremtő imádása, ami a parancsolatai megtartásában nyilvánul meg. A végidőben Istennek lesz egy népe, akik a nagy ellenállás és a történelem leghevesebb üldözése ellenére is hűségesek maradnak hozzá. „Míg a negyedik parancsolat megtagadása és a hamis szombat megtartása, amit az állam törvénye megkíván, egyenlő az istenellenes hatalomnak tett hűségesküvel, addig az igazi szombat megtartása, ahogy az Isten törvénye megszabja, a Teremtő iránti hűség bizonyítéka” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2020, Advent Kiadó, 518-519. o.). Jel 14:12 versében az áll, hogy a Megváltó elkötelezett követőiben meglesz „Jézus hite”, ami olyan mély, hogy képes bízni, ha nem is lát, akkor is kitart, ha nem ért mindent. Jézustól ezt ajándékba, hit által kapjuk, és ez lesz az, ami átsegít bennünket a küszöbön álló harcon.

A szombat jele egészen az Édenig vezet vissza, annyira alapvető. Az elbitorlására tett kísérlet, amire Róma törekszik (lásd Dán 7:25), valójában Isten teremtői tekintélyének megtámadása, méghozzá a legelemibb módon. Miért válik ez tehát olyannyira kiélezett kérdéssé az utolsó napokban?